A Magyarország ellen intézett szankciókat nem lehet másképp értelmezni, mint egyfajta kicsinyes bosszút, amellyel az ország szuverenitásába avatkoznak bele. A koronavírus-járvány után most az orosz–ukrán háború okozta gazdasági válság jelent komoly kihívást a gazdaság számára, ám a kormány már megtette az első lépéseket ahhoz, hogy megvédje a magyarokat a hátrányos következményektől.
Negyedszer alakíthatott kormányt kétharmados többséggel a Fidesz és a KDNP. Tizenkét évvel ezelőtt egy csőd szélén álló országgal kellett megbirkózni, most pedig egy háború okozta válsággal. Melyik helyzet a nehezebb?
Minden időszakban folyamatosan meg kell küzdenünk a nehézségekkel, meg kell oldani az adott problémákat. Sok olyan helyzet adódik, amire nem lehet felkészülni, ilyenek a természeti és ipari katasztrófák. Nem lehet összehasonlítani az anyagi, pénzügyi válságokat azokkal, amelyek az emberi életet közvetlenül veszélyeztetik, de a háború következményeként már most érzékelhető negatív gazdasági folyamatok kezelése komoly feladat lesz. A miniszterelnök világosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy ez az évtized a veszélyek, a bizonytalanság és a háborúk korszaka lesz, a legfontosabb feladat, hogy Magyarország kimaradjon a háborúból, miközben nem fogad el olyan gazdasági intézkedéseket, amelyek tönkretennék a magyar családokat.
Emlékezzünk, amikor a szocialista–liberális kormányok után átvette a kormányzás lehetőségét a keresztény–konzervatív jobboldal, akkor hihetetlen gazdasági problémákkal kellett szembenéznünk. Szó szerint a szakadék széléről kellett visszarántanunk Magyarországot, hogy elkerüljük az államcsődöt. Ez akkor hazai és nemzetközi ellenszélben is sikerült. Hiába szólták le az „unortodox” módszereinket, az idő végül minket igazolt, és a számok soha nem látott mértékű növekedést jeleztek. Ezt követte még sok előbb is említett kihívás, így elmondhatjuk, hogy nem sok időnk volt „békeidőben” kormányozni. Azt gondolom, hogy éppen emiatt különleges, hogy immár negyedszer hálálták meg a munkánkat a szavazók kétharmados felhatalmazással.
Éppen csak magához tért a világ a koronavírus-járvány okozta sokktól, most pedig újabb nehézséggel nézünk szembe: év elején kirobbant az orosz–ukrán háború. A kedvezőtlen világgazdasági hatások már előtte is éreztették a hatásukat infláció formájában egész Európában, de ezt felerősítette most a fegyveres konfliktus. Nekiláttunk annak, hogy megvédjük a magyarokat a hátrányos következményektől (benzinárstop, kamatstop, élelmiszerárstop), de most mindemellé a brüsszeli szankciós politika hatásaként brutális mértékű enerigaárrobbanás jövőképe robog felénk szédítő sebességgel. Hazánk földrajzi helyzetéből adódóan sokkal jobban függ az orosz importtól ezen a téren, mint sok nyugati állam, ezért most nagyon észnél kell lennünk, hogy csak olyan szankciókat támogassunk, amelyek nem teszik tönkre az egyre jobban működő gazdaságunkat!
Ez most egy újabb konfliktushelyzet az EU bürokratáival szemben, amelybe a magyar emberek érdekében bele kell állnunk! Ne honfitársaink fizessék meg egy olyan háború kiadásait, amelyről nem tehetünk! Nem tudom, összességében melyik válság megoldása lesz a legnehezebb, de annyi bizonyos, hogy nem látjuk, meddig tart a háború, és azt sem, milyen tartós változásokat okoz majd a globális játéktéren. Az biztos, hogy van már tapasztalatunk a váratlan helyzetek kezelésében, úgyhogy a kormány arra törekszik, hogy a lehetséges legjobb forgatókönyv mentén vezesse át Magyarországot ezen a sokadik megpróbáltatáson is.
A válsághelyzetekhez hozzászokhatott már a kormány, ám a jelenlegi környezetben rendkívül erős brüsszeli nyomás is nehezedik rá, ez a körülmény okoz-e külön problémát?
Mióta tizenkét éve átvettük a kormányzást Magyarországon, igen erős nemzetközi ellenszélben kell helytállnunk. Mindennek az oka igen összetett, de az biztos, hogy most olyan kormánya van hazánknak, amely nem áll be vezényszóra a nemzetközi fősodorba, és saját véleménye van mindenről. Ennek kialakítása pedig nem a külföldi elvárások tekintetében kerül kialakításra, hanem mindig és mindenkor a magyar emberek érdekei mentén. És ez sajnos sokaknak nem tetszik, főleg azoknak a hatalmi, pénzügyi, politikai központoknak, amelyek megszokták, hogy a kisebb államok szó nélkül idomulnak az elvárásaikhoz. Jó pár éve vége van már a baloldal „merjünk kicsik lenni” politikájának idehaza. A magyarok zsinórban négy választáson utasították el ezt a szolgalelkű hozzáállást. Ez idő alatt hol a médiatörvény, hol az alkotmánymódosítások vagy a rezsicsökkentés (és hosszan sorolhatnánk) váltott ki heves ellenérzéseket a brüsszeli bürokratákból.
Nincs ez máshogy most sem. A legaktuálisabb töréspont a genderőrület megállítása mellett az Oroszországra kivetendő, immár sokadik szankciós csomag kapcsán az enerigahordozókat érintő korlátozások kérdésköre. Nem hagyjuk, hogy az egyes EU-s országok különböző adottságait figyelmen kívül hagyja Brüsszel, és úgy hozzák meg a büntetőintézkedéseket, hogy annak hatásai minket ellehetetlenítsenek. Megtapasztaltuk, hogy a brüsszeli támadások mindig más területet céloznak meg, egyetlen céljuk van: a magyar kormány döntéseinek – amelyek számukra kényelmetlenek – meghiúsítása.
A Magyarország ellen intézett szankciókat éppen ezért nem lehet másképp értelmezni, mint egyfajta kicsinyes bosszút, amellyel az ország szuverenitásába avatkoznak be. Különösen igaz ez akkor, ha törvényesen nekünk járó pénzügyi forrásoktól fosztanak meg minket politikai okokból, mondvacsinált ideológiai különbségekre hivatkozva. Az unió alapításakor a szándék az erős nemzetállamokra alapozott együttműködés volt, amely mindannyiunkat erősebbé és Európát gazdaságilag, katonailag kevésbé sebezhetővé teszi.
A választások után a kereszténydemokrácia további erősítését jelölte meg pártja alapvető feladataként, mennyire köszön vissza ez a gondolat az új kormány szerkezetében?
A kereszténydemokrácia mint alap van jelen a kormányzati struktúra kialakításában, a minisztériumok felállításánál és a tisztségviselők kiválasztásánál. Nem egy-egy tárca vagy személy képviseli erősen vagy gyengén az ideológiai alapállásunkat, hanem mindenki egy irányba húz, mindent ez határoz meg. A jelenlegi helyzetben, amikor Európában mi vagyunk az egyik utolsó őrzői az unió alapító atyái által megfogalmazott keresztény és demokratikus berendezkedésnek,
ez fontos feladatunk, egyben utolsó esély Európa számára, hogy ne felejtse el a gyökereit, és visszataláljon azokhoz. A legfontosabb feladatunk, hogy biztos és kiszámítható fejlődést nyújtsunk a magyar embereknek. Ennek érdekében mindig úgy kell kialakítani a kormány szerkezetét, hogy az az éppen aktuális problémákra, előttünk álló feladatokra reflektáljon. Ez látszik a miniszterelnök mostani döntésén is, hiszen több ember is felel majd a gazdaság jó mutatóiért.
Az egyes részterületek pedig így nagyobb figyelmet kaphatnak – akár a területfejlesztésre, innovációra vagy az uniós pénzekre tekintettel. Az biztos, hogy a kihívások nagy része a gazdasági fejlődést veszélyeztetheti. Ha pedig abból a mondásból indulunk ki, hogy ha munka van, minden van, akkor elsőszámú szempont a magyar gazdaság lendületben tartása, és így a munkahelyek biztosításával és az infláció megfékezésével a családok helyzetének megerősítése. Kereszténydemokrata politikusokként arra kell törekednünk, hogy olyan munkaalapú társadalmat építsünk tovább, ahol a munka becsülete megkérdőjelezhetetlen, és emellett a lehető legtöbb segítséget megadunk a családoknak, mint társadalom legfontosabb építőköveinek.
Mit gondol arról, miszerint az oktatásnak, az egészségügynek vagy a környezetvédelemnek nincs megfelelő képviselete?
Minden szakterületnek megvan a megfelelő képviselete a kormányzati rendszerben – ahogyan eddig is megvolt. Nem hiszek abban, hogy csak akkor lenne jó helyen egy terület, ha az érte felelős tárca viselné is a nevét. Ettől nem lesz kevésbé fontos vagy jobban elhanyagolt valamely szakpolitikai irányvonal. Abban biztosak lehetünk, hogy rátermett szakemberek foglalkoznak majd az említett területekkel. Mindhárom területnek hatalmas forrásigénye van, mindegyik függ a gazdaság jó teljesítményétől abban az értelemben, hogy még több fejlesztés, még több beruházás, még több pénz jut akár bérekre is egy jól prosperáló gazdaságban. Természetesen az oktatás, az egészségügy vagy akár a környezetvédelem terén akad tennivaló bőven, de ebben a rohanó világban egyetlen másik terület sem ülhet a babérjain. Az bizonyos, hogy kidolgozott tervek állnak rendelkezésre a további lépések megtételére.
Korábban az Orbán-kormányokban több KDNP-s miniszter is helyet kapott, míg most csupán Semjén Zsolt, aki miniszterelnök-helyettes lesz. Nem érzi úgy, hogy pártja háttérbe szorult?
Nem a pozíciók számával mérhető a frakció súlya, hiszen az új ciklusban a KDNP lesz a második legnagyobb parlamenti erő, képviselőink tovább folytatják a munkájukat, a kormányzati megbízatások pedig még alakulóban vannak. Amint már említettem, az új események új kihívásokat és akár új személyeket követelnek meg. A sikeres kormányzás egyik feltétele, hogy rugalmasan és gyorsan alkalmazkodva lehessen átalakítani a kormánystruktúrát a minél hatékonyabb működőképesség eléréséért. Ebből fakadhat, hogy az új kormányban sok új és régi miniszter is feladatot kap. Nem úgy működik ez a struktúra, hogy a kőbe lenne vésve, hány pozíciója van a kormányban a kereszténydemokratáknak és mennyi a Fidesznek. Természetesen ugyanúgy, mint eddig, most is ott leszünk a legfontosabb stratégiai és politikai döntéshozó testületekben, hiszen a frakció nem hogy nem lett kevesebb, de egy fővel bővült is az előző ciklushoz képest, így politikai jelenlétünk is megkérdőjelezhetetlen.
A kormány előtt számos kihívás áll, mit tart a legsürgetőbb feladatnak?
A háború a határaink mellett zajlik, így az a legfontosabb feladatunk, hogy a béke helyreállítását előmozdítsuk, és biztosítsuk Magyarország kimaradását ebből a konfliktusból. A béke megteremtése lenne a legfontosabb most egész Európa, de talán az egész világ számára is. Emberi sorsok, családok élete megy tönkre a szemünk előtt, százezrek válnak földönfutóvá. A legégetőbb most a háború okozta gazdasági és humanitárius helyzet kezelése és kordában tartása.
Sokszor elmondták, hogy az Oroszország elleni teljes olajembargó egy atombombával érne fel a magyar gazdaság számára. Orbán Viktor az eheti uniós csúcson elérte, hogy a vezetékes olajszállítás mentesüljön a szankciók alól. Megkönnyebbült a hír hallatán?
Nagy jelentőségű minden magyar ember számára, hogy az uniós csúcson megállapodás született az olajembargó kérdésével kapcsolatban. Habár sok lépést tettünk azért, hogy alternatív energiaforrások felé is megnyissuk az országot, minden korábbi erőfeszítés ellenére – Magyarország még mindig komolyan függ az orosz gáztól és kőolajtól, amelyek nélkül nem tud a magyar gazdaság működni. Ennek a megtorpedózása az EU szankciói által valóban nagy csapást jelentett volna számunkra, és beláthatatlan következményekkel járt volna a polgáraink és családjaink mindennapi megélhetésére nézve.
A miniszterelnök úr világos állásponttal utazott: Magyarország nem támogat olyan javaslatokat, amelyek veszélyeztetik az ország energiaellátását, a magyar emberek érdekeit. Sikerült kiharcolni azokat a mentesítéseket, amelyekkel meg tudjuk védeni a rezsicsökkentés eredményeit. Ez mindenki számára biztonságot jelent a mostani elszabadult energiaárak és világgazdasági nehézségek közepette, éppen ezért elfogadhatatlan egyes ellenzéki politikusok megnyilvánulása az olajembargó támogatása mellett. Néhány napja Gyöngyösi Márton, a Jobbik EP-képviselője állt ki a szankciók mellett, mondván, azok alkalmas eszközök az orosz agresszió leállítására. Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy történelmi és földrajzi szempontból régiónk sokkal kiszolgáltatottabb az orosz energiahordozóknak, mint az unió távolabbi országai. Mindamellett, hogy az eddigi európai uniós intézkedések gazdasági megszorító ereje is kétséges, felháborító, hogy egy politikus saját honfitársainak érdekei ellenében áll ki egy ilyen horderejű kérdésben.
A választások és a kormányalakítás lezárultával nyugodtabb időszakra számít?
A kormány megalakulásával már egy új minisztériumi struktúrában indul meg a munka, de a korábban említett, háború okozta politikai és gazdasági helyzet miatt nehéz időszak elé nézünk. Pártpolitikai szempontból alapvetően általában egy nyugodtabb időszak szokta követni a parlamenti választásokat. Mindenki elemzi a történteket, önvizsgálatot tart, levonja a konzekvenciákat, és újult erővel fordul a törvényalkotás, a napi politizálás felé. Most várhatóan felerősödnek a belső feszültségek és pozícióharcok a baloldalon. Gyurcsány Ferenc parlamenti beszédében megadta a hangnemet: törvénytelennek nevezte a kormányt, tulajdonképpen a demokrácia egészét támadta akkor, amikor nagy ellenzéki szervezés mellett a választások eredményét vonta kétségbe. Tette ezt úgy, hogy külföldi megfigyelők is minden eddiginél komolyabban vizsgálták az eljárás törvényességét, de sem ők, sem a szavazókörökben ülő baloldali delegáltak nem tapasztaltak ezt alátámasztó szabálytalanságot.
Ez azt mutatja, hogy nem új irányok, új stílus és új mondanivaló keresésével tölti az ellenzék a választás utáni időszakot, hanem ott folytatják, ahol április harmadikán abbahagyták. Elvtelen alkujuk mögé bújva próbálják meg egymást leszalámizni. Egyszerűen nem tudnak továbblépni önnön határaikon, nem tudják csak a nemzet érdekeit nézni, hanem az éppen aktuális nemzetközi széljárásnak megfelelően van véleményük a dolgokról. Ilyen nehéz időkben sem az összefogást és a pártpolitikán túlmutató érdekérvényesítést tűzik a zászlajukra, hanem továbbra is az acsarkodást és önmagukat Orbán Viktor antitéziseként való meghatározást tekintik irányadónak. Tehát mód lenne most egy nyugodtabb, bölcsebb politizálásra a baloldal részéről, de a jelek nem ezt valószínűsítik.
Forrás: magyarhirlap.hu
