Nagy szerepe van életünkben az összegzésnek, a visszatekintésnek, hiszen a múlttal való szembenézés segít bennünket abban, hogy a jövőre vonatkozó terveinket meg tudjuk valósítani. Az értékelés és a tanulságok levonása nélkülözhetetlen a helyes út megtalálásához a személyes életútban éppúgy, mint a politikai stratégia kialakítása során.
Úgy látom, hogy a XXI. század kimondottan a kihívások évszázada – s ezt a meggyőződésemet a 2021-es esztendő is igazolta. Gondoljunk csak a migrációra vagy akár az online térben rejlő új fenyegetésekre, például a kiberbiztonság tekintetében. Megannyi globális folyamattal kell szembesülnünk, amelyek hol összekapcsolódnak, hol önálló problémaként árnyékolják be megszokott életünket. Felgyorsult világunk olyan nagy tempóban szállítja számunkra a megoldandó feladatokat, hogy a ma emberének igencsak össze kell szednie magát, ha tartani akarja az iramot, és nem kíván elsüllyedni a tennivalók mocsarában.
Mi, akik a Fidesz–KDNP szövetségében azt a feladatot kaptuk a választóktól, hogy vezessük az országot, nem tehetjük meg, hogy szőnyeg alá söpörjük azokat a problémákat, amelyek nem egy esetben nemzeti sorskérdésekkel is összefüggenek. Felelős vezetőként nem dughatjuk a homokba a fejünket arra várva, hogy majd valaki más külföldön a magyar érdekeket is figyelembe véve megoldja azt helyettünk. Nekünk hazánk felé, a magyarság felé kötelességünk, hogy a lehető legjobban kezeljük ezen kihívásokat.
A koronavírus járvány már második éve része a mindennapjainknak. Azt gondolom, hogy a magyar kormány 2021-ben is jól kezelte a veszélyt. Emlékezzünk csak, menynyire megbénította a megszokott életünket, amikor megjelent a koronavírus, és generációk óta nem látott felfordulást okozott az egész világon. Egy éve már karnyújtásnyira volt, hogy hathatós fegyverrel tudjunk szembeszállni a pandémiával, de még szó sem volt arról, hogy választhatunk a különböző oltások közül. Az viszont már látszott, hogy a közös uniós vakcinabeszerzés nem sikertörténet, hiszen sokkal lassabban és kevesebb oltóanyag érkezett Magyarországra, mint ahogy azt a helyzet megkívánta. Ekkor mertünk merészet lépni, és keleti országokkal ápolt korrekt viszonyunk és a velük kötött megállapodásaink eredményeként kínai és orosz vakcinákat is be tudtunk szerezni. A nyugati készítményekkel együtt ezzel a lépéssel lényegében a világon elérhető vakcinatípusok széles spektrumát biztosítottuk kellő mennyiségben a gyors és hatékony cselekvéshez – míg a nyugati országok kénytelenek voltak tehetetlenül várakozni az akadozó szállításokra. Azóta eljutottunk oda, hogy a magyar lakosság jelentős része többször is be van oltva, s mindenki, aki szeretné, felvértezheti a szervezetét a vírus ellen. Az elhivatottság, a tenni akarás és a józan ész több ezer honfitársunkat menthette meg.
A sikeres oltási kampánynak köszönhetően fokozatosan kezdődhetett meg a nyitás és a gazdaság újraindítása. Óriási károkat és viszszaesést okozott globálisan a járvány, ennek negatív hatásait mindannyian érezzük, és csak a kormányzat gyors helyzetfelismerésének és sikeres reagálásának köszönhető, hogy Európában az elsők között voltunk, akik meg tudtuk kezdeni a gazdaság helyreállítását. Világosan megmutatkozott, hogy az elhibázott, nehézkes uniós szabályozás, amely szakmai köntösbe bújva ideológiai és gazdaságpolitikai érdekek mentén korlátozta például a keleti vakcinák alkalmazását, sokak egészségét és még több munkavállaló megélhetését sodorta veszélybe.
A baloldal folyamatosan panaszkodott, és azt leste, hogy kovácsolhat politikai előnyt a nehéz időkben, még annak árán is, hogy a kormány intézkedéseit bíráló nyilatkozataikkal, álhíreszteléseikkel rengeteg embert elbizonytalanítottak és elriasztottak a jelenleg rendelkezésre álló leghatékonyabb védekezéstől, az oltás felvételétől, amivel emberéleteket tettek kockára. Semmiben nem tudtunk számítani rájuk, amikor a veszélyhelyzetről, a különböző életmentő intézkedésekről kellett volna szavazni. Ellenben ők kamuvideóval, hazug statisztikákkal és folyamatos oltásellenesnek tűnő beszédekkel próbáltak a figyelem középpontjába kerülni. Akkor akartak enyhítést, amikor a számok felfutóban voltak, és úgy akartak szigorítani, hogy annak nem volt itt az ideje. Mint egy sértett kamasz gyereket, csak az ellentmondás hajtotta őket.
Míg a magyar diplomácia a vakcinák beszerzésével volt elfoglalva, amit az egészségügyi dolgozók erőn felüli munkával igyekeztek az emberek megóvására használni, addig Jakab Pétertől kezdve Gyurcsány Ferenc sleppjéig az összes baloldali politikai tömörülés azon igyekezett, hogy egy látszatcirkusz keretein belül kiválassza a közös miniszterelnök-jelöltjüket. Ez „remekül” sikerült, hiszen egy olyan embert emeltek magasra, aki bár jobboldalinak mondja magát, az eddigi vívmányok leépítését támogatja: a rezsicsökkentést kritizálja, nem szabna gátat a veszélyes illegális migrációnak, és, mint az utóbbi hetekben látjuk, mély lenézéssel nyilatkozik a társadalom egyes csoportjairól. Ő már sokkal megengedőbb lenne a család fogalmának relativizálásával kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy egyetlen kézzelfogható céljuk van: leváltani a keresztény-nemzeti kormányt és kiszolgáltatni országunkat a nemzetközi pénzügyi és ideológiai lobbi kénye-kedvére.
Úgy tűnik, a világban olyan erők, hatalmi tényezők működnek, amelyek új, mesterségesen generált törésvonalak létrehozásával igyekeznek a társadalmakat megosztani, a fennálló rendet meggyengíteni, és a világ erőviszonyait megváltoztatni.
A hagyományos értékek elleni támadás, az emberek identitásának szétzilálása mind ezen törekvések eszközeként fogható fel, amelyek végső célja természetesen politikai és gazdasági térnyerés a világ nagy rizikójátékában.
Mi azt valljuk, hogy az illegális migráció veszélyeket rejt. Mi úgy látjuk, hogy Európa, az Európai Unió sikeres jövője az erős, független és összekapaszkodó nemzetállamok szövetségéé – ők feladnák államiságunk nagy részét, és Európai Egyesült Államokat építenének. Ezt a markáns különbséget kell megmutatnunk a választóknak. Reményteljesen tekintek előre, hogy hamarosan a hátunk mögött tudhatjuk a koronavírus-járványt, és a tavaszi országgyűlési választáson újra bizalmat kapunk a választóktól, akik átlátnak a szitán, és kristálytisztán össze tudják vetni a polgári kormányzás előtti és utáni életük minőségét. Tudom, hogy ők is látják: Magyarország előre megy, nem hátra!
(Forrás: magyarnemzet.hu)
