Tizenkét esztendővel ezelőtt, 2006. január 19-én a szlovák légierő An-24-es típusú katonai repülőgépe Pristinából, a KFOR misszióból szállt fel, fedélzetén negyvenhárom személlyel. A tervek szerint Kassán landolt volna az esti órákban, ám úticélját soha nem érte el. A szlovák és magyar nép sok közös próbatételen és kihíváson van túl. Rengeteg dolog köt össze bennünket, sajnos a 2006-os tragédia is. Tizenkét évvel ezelőtt negyvenkét bátor ember váratlan behívót kapott Isten seregébe, ahová csak a legkiválóbbak kerülnek.
Tizenkét esztendővel ezelőtt, 2006. január 19-én a szlovák légierő An-24-es típusú katonai repülőgépe Pristinából, a KFOR-misszióból szállt fel, fedélzetén negyvenhárom személlyel. A tervek szerint Kassán landolt volna az esti órákban, ám úti célját soha nem érte el. A magyar légtérbe este 7 óra után néhány perccel belépett géppel a légiirányítók fél óra múlva elvesztették a kapcsolatot. A gép a 800 méter magas, még magyar területen lévő Hejce határában lévő Borsó-hegynek csapódott. A tragédiában 34 békefenntartó katona és az An-24-es nyolcfőnyi személyzete vesztette életét. A katasztrófát csupán egyetlen tiszt, Martin Farkas főhadnagy élte túl, aki kisebb sérüléseket szenvedett. A magyar és szlovák szaktárcák képviselői abban az évben gránit emléktömböt állítottak, egy év elteltével pedig kopjafás emlékhelyet alakítottak ki a Borsó-hegyen, míg Hejcén a tragédia mementójaként állított emlékművet avatták fel. A katasztrófa évfordulóján hagyományosan a két nemzet szakminisztériumának és hadseregének legmagasabb rangú vezetői közösen hajtanak fejet az áldozatok emléke előtt.
2018. január 19-én reggel, a Borsó-hegyi tragédia helyszínén dr. Simicskó István, Magyarország honvédelmi minisztere, Peter Gajdos, Szlovákia védelmi minisztere, dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök és Milan Maxim vezérezredes, a szlovák haderő vezérkar főnöke közösen helyezték el az emlékezés koszorúit az emlékkőnél, majd a hejcei római katolikus templomban vettek részt azon a szentmisén, amelyet az áldozatok lelki üdvéért celebráltak. A hejcei központi emlékműnél dr. Simicskó István honvédelmi miniszter elmondta: bár több éve jár a tragédia évfordulóján a megemlékezésekre, a mai napig megrendülten vesz részt azokon. „A szlovák és magyar nép sok közös próbatételen és kihíváson van túl. Rengeteg dolog köt össze bennünket – sajnos a 2006-os tragédia is” – emelte ki a miniszter, aki a hozzátartozókhoz fordulva a hit erejét hangsúlyozta. „Tizenkét évvel ezelőtt negyvenkét bátor ember váratlan behívót kapott Isten seregébe, ahová csak a legkiválóbbak kerülnek. Mi, szlovákok és magyarok segítsük közösen e mennyei sereg győzelmét” – mondta dr. Simicskó István.
Peter Gajdos szlovák védelmi miniszter a tragédia áldozataira emlékezve kiemelte: a szerencsétlenségben életüket vesztett katonák hat hónapon át példamutatóan, a legnagyobb szakértelemmel látták el feladatukat békefenntartóként. „A jól végzett munka öröme azonban egy pillanat alatt gyászba csapott át, mindörökre megváltoztatva a hozzátartozók életét. Hejce mind számukra, mind a Szlovák Köztársaság számára örökké e gyász szimbóluma lesz” – mondta Peter Gajdos, aki köszönetét fejezte ki a Magyar Honvédség és a hejcei polgárok felé a segítségért, amit a katasztrófa napjaiban nyújtottak.
A megemlékezésen az áldozatok hozzátartozói elmondták: Hejce vezetése és lakosai a tragédiát követően mindent megtettek, hogy segítsék a mentésben részt vevők munkáját. A község polgárai azóta is ápolják az elhunyt katonák emlékét, gondozzák az emlékműveket, és minden segítséget megadnak a hozzátartozóknak. Mint mondták, emberségükért és példamutató hozzáállásukért hálával tartoznak, s közeli barátként tekintenek a hejceiekre.
(forrás:honvedelem.hu)
