A Fidesz EP-képviselői kiléptek az Európai Néppárt, az EPP parlamenti frakciójából. Mindenkit meglepett azonban, hogy a magyar kormánykoalíció kisebb pártja, a KDNP, illetve annak egyetlen képviselője az EPP-frakció kötelékében maradt. Erről adtam interjút a Demokratának.
Mi jön most, mi lesz a Fidesz kilépésének a következménye?
Alapvetően a migrációs válsághelyzetben jelentek meg azok a felfogásbeli kérdések és különbségek az EPP frakcióján belül, amelyek ide vezettek. A Fidesz és a KDNP együttműködik, politikai közösséget alkot itthon, de az Európai Parlamentben is. Nekünk egyetlen képviselőnk, Hölvényi György tevékenykedik ott. A korábbinál is nagyobb felelősség hárul rá ezután, senki se irigyelje őt. Látjuk ugyanis, hogy a néppárti frakció jelenlegi vezetése egyre távolabb kerül az alapító atyák által hirdetett kereszténydemokrata értékek képviseletétől, és közelít a baloldalhoz. Ennélfogva már másként vélekedik a migráció problémájáról, a kereszténydemokrácia eszmerendszeréről, a család kérdéséről, valamint Európa jövőjéről is. Mi az erős nemzetek Európájában akarunk élni, ők az egyesült Európában.
Nem lett volna egyszerűbb, ha a KDNP is otthagyja a néppárti frakciót?
Mi azt gondoljuk, jobb, ha Hölvényi György ott marad, képviseli a magyar emberek érdekeit a frakcióban, és ha szükséges, akkor tükröt tart tagjainak és vezetőinek. Személyében lesz ott valaki, aki továbbra is kiáll a hagyományos kereszténydemokrata értékek védelmében. Küzdeni akarunk, az utolsó emberig.
Ki is zárhatják, hiszen nem szűntek meg a magyar kormánykoalícióval szembeni indulatok az EPP-frakcióban. Az alapszabály módosítására 148 igen és csak 28 nem szavazat érkezett, négyen tartózkodtak. Mindenki tudta, hogy a Fidesz bőrére megy a játék.
A mostani alapszabály-módosítás után bármi előfordulhat. Amúgy teljesen jogszerűtlen volt a módosítás, visszamenőleges hatályával durván felülírta a demokratikus jogelveket.
Az EPP balratolódása meglátszik azon is, ahogy relativizálja a kereszténység értékeit, hallgat, amikor más frakciók támadják a kereszténységet, tűri a muszlimok erőszakos térnyerését, ami megint csak a kereszténység kárára történik. Végül is mit akar Weber Néppártja és e párt-EP frakciója?
Igazodik ahhoz az önfeladási tendenciához, ami a Nyugat, illetve az unió politikai mainstreamje lett. És bizonyos globalista erők, illetve egyes pénzhatalmi szereplők, amelyek nagy hatással vannak Európa számos, meghatározó politikusára, fel akarják gyorsítani ezt a folyamatot. Korunk nagy kihívása az, hogy miként tudnak megmaradni a helyi közösségek és hagyományos értékeik, ezek ugyanis már bizonyították, hogy milyen ellenállásra képesek a globalizmus homogenizáló törekvéseivel szemben. Rendkívüli mértékben és nagy sebességgel változik a világ, fel kell térképeznünk e változásokat és a velük járó veszélyeket. Henry Kissinger úgy fogalmazott Világrend című könyvében, hogy káosz fenyegeti a világot. No de épp a nemzeti gondolat és a kereszténység kultúrája ad fogódzókat nekünk az egyre kritikusabb helyzetben. Nem vagyunk, mert nem lehetünk az együttműködés eszméje ellen. És nemcsak a világjárvány ügyében, de például gazdasági, energetikai kérdésekben is együtt kell működnünk más népekkel, de csakis a kölcsönös előnyök alapján. Éljük meg magyarságunkat, őrizzük meg magyarnak az országot, és ügyeljünk rá, hogy ezt a célt minden körülmény közt megtarthassuk. A kölcsönös tisztelet elvét valljuk, az ilyen politikai gondolkodást nem kizárni kellene az EPP-frakcióból, hanem méltányolni.
Maradt még esély a kereszténység és a keresztény kultúra elleni agresszív támadások megállítására? Mert az érzékenyítőkampányok, a genderpropaganda mesekönyvei már ott vannak az óvodákban is.
Léteznek olyan erők, amelyek arról győzködik a fiatalokat, hogy teljesen egyedül vannak a világban, csak maguk számítanak, egyéni érdekeik mindenek felett állnak. Semmi más nem érdekes. Hozzáteszik, hogy a nemzet, a hit ügye, a kötődés megvetendő, idejétmúlt. A családi kötelék, a gyermekvállalás pedig maga a rabság, amelyek pusztán az egyéni célok elé gördítenek akadályt. Muszáj kimondanunk és a fiatalokban is tudatosítanunk, hogy ez súlyos tévedés, amelynek hosszú távon visszafordíthatatlan következményei lesznek mind rájuk, mind pedig az országra nézve. Szilárd, több ezer éves alapok felszámolása zajlik majd a szemünk előtt, ha nem teszünk ellene semmit. Torz ideológiák próbálják meghatározni és befolyásolni a fiatalok értékrendjét és életérzését. A szülők felelőssége is, hogy ne engedjék. Nekünk, Goethe szavaival élve, az a dolgunk, hogy gyökereket és szárnyakat adjunk gyermekeinknek.
Ellensúlyozhatja-e ezeket a rossz tendenciákat az olyan nevelési program idehaza, mint amit a Honvédelmi Minisztérium indított a katonai ismeretek tananyagba emelésével és a sportközpontok létrehozásával?
Ideális esetben a hazaszeretet a nemzet közös nevezője. Az a fő célunk, hogy ezt az érzést, az országhoz, a magyarsághoz való kötődést erősítsük a fiatalokban. Mert ha erős ez az érzés, bármilyen baj érheti a hazát, tevékeny törődéssé alakul át ez a kötődés, ami azt jelenti, hogy hatékonyabban működik a társadalom önvédelmi reakciója. Világjárvány idején is talán az a legfontosabb követelmény, hogy egyesítsük erőinket a védekezésre, és ne gátoljuk ezt kicsinyes egyéni érdekektől vezérelve. Nevelési programunk része a sport is mint a személyiségformálás klasszikus eszköze. Már öt helyszínen épül olyan sportközpont az országban a fiatalok számára, ahol a küzdő- és technikai sportok, valamint a lövészet kerül előtérbe. Később nyitni szeretnénk más területek, például a repülés, főként a vitorlázó repülés felé is. E létesítményeket egyben a fiatalok közösségi tereinek is szánjuk. Összetartó, felkészült és felelősségteljes embereket szeretnénk nevelni, akikre rábízhatjuk az ország jövőjét.
Mi a helyzet a középiskolai kadétosztályokkal, amelyek fokozottabban koncentrálnak a honvédelemre, a katonai kérdésekre?
A britektől vettük át a modellt, itthon eddig közel száz iskola csatlakozott ehhez a programhoz. A honvédség a Honvédelmi Sportszövetségen keresztül katonai mentorokat, instruktorokat rendel ki a kadétosztályokhoz, akik olyan tudást adnak át a fiataloknak, amelyek hasznosak az élet minden területén, és felkelthetik az érdeklődésüket a katonai pálya iránt. Nagy-Britanniában például azt látni, hogy a nagyvállalatok, cégek, állami intézmények is szívesen alkalmazzák a kadétképzésben részt vett fiatalokat, többek között azért, mert az átlagnál jóval felelősségteljesebbnek és fegyelmezettebbnek tartják őket.
Várható, hogy ez így lesz Magyarországon is?
Én erre számítok. Szerintem a folyamatosan változó világban többek között a fegyelmezett, stabil értékrendű, identitástudatú emberek képesek csak valós teljesítményekre.
Vajon a magyarok erejét bizonyítja az EPP frakciójából való kilépés, vagy ez egyfajta menekülés, ahogy egyes ellenzéki politikusok állítják?
Világos, hogy csak egy erős ország tudta megtenni, hogy ilyen helyzetben is ragaszkodik a nemzeti értékeihez. Nem a Fidesz változott, hanem az EPP-frakció vezetése. Nemcsak erős, de bátor is az az ország, amely nem enged a zsarolásnak, és otthagy egy olyan politikai közösséget, mint az EPP frakciója azért, hogy továbbra is a magyarság érdekeit képviselhesse. Mi, kereszténydemokraták, megértjük a Fidesz döntését, de Hölvényi György marad, tartani a frontot.
(forrás: demokrata.hu)
