Attól még, hogy a magyarokat országhatárok választják el egymástól, a nemzet összetartozását nem lehet megkérdőjelezni. A jelen kihívásokkal teli korban különösen fontosnak tartom az identitás, a közösségtudat és a keresztény hit erősítését, amely összeköt bennünket, és teljessé teszi közösségünket.
Milyen várakozásokkal utazott Torockóra?
A járványügyi helyzet miatt júniusban elmaradt rendezvény a nemzeti összetartozásra hívja fel a figyelmünket. Nekünk, magyarországi politikusoknak történelmi kötelességünk volt és van abban, hogy az anyaországon kívüli magyarságot külhonba szakadt testvéreinkként a nemzet teljes jogú tagjainak tekintsük. Attól még, hogy a magyarokat országhatárok választják el egymástól, összetartoznak.
Amikor 2010-ben lényegében közjogilag újraegyesítettük a nemzetet a kettős állampolgárság bevezetésével, végre újra elindulhattunk közös utunkon, amelyet képletesen és sokszor a szó szoros értelmében is az országhatárok sorompói zártak le előttünk a megelőző évtizedekben. Ez az egyébként akkor a magyar parlament első intézkedéseként meghozott törvény ugyanis nem a végcélja, hanem a kezdete volt annak a tudatosan elgondolt politikának, amit ma nemzetpolitikának hívunk. Keresztény és magyar emberként erkölcsi kötelességünk is figyelni, segíteni egymást, hiszen sok dolog köt össze bennünket.
A rendezvény milyen tanulságokkal szolgált?
Korunk egy kihívásokkal teli évszázad, ahol komoly veszélyek leselkednek minden olyan egyénre, aki nem rendelkezik szilárd önazonosság-tudattal. Szükségünk van egy hármas tudati egységre. Éntudatra, hiszen Isten képmására teremtett, felelősséggel megáldott emberek vagyunk.
Nemzettudatra és közösségtudatra, amely a szűkebb és tágabb értelemben vett családunk, hiszen összeköt minket a nyelvünk, a kultúránk, a hagyományaink és a történelmünk is. Továbbá szükségünk van egy olyan tudatra is, amely ebben a spirituális válságokkal teli világban megerősíti keresztény hitünket, összeköt bennünket, és teljessé teszi emberi közösségünket.
Eddigi életem során megtanultam, hogy az igazi erőt – különösen nehéz helyzetekben – az ember hite, lelke, szellemisége jelenti. Lehet bármilyen modern fegyvere egy hadseregnek, ha a szellemisége nincs rendben, akkor nem tud erőt kifejteni, nem tud eredményeket elérni, és ez így van a kisebb és nagyobb emberi közösségekben egyaránt. Ezért nagyon fontos, hogy a hitünket ebben az évszázadban is újból és újból megerősítsük.
Ezek a programok hogyan erősíthetik a nemzeti összetartozást és a szülőföldön megmaradást?
A látogatók a rendezvény helyszínének központjában felállított szabadtéri, Hűséggel a nemzetért címet viselő kiállításon a Szent Korona történetének fontos pillanatait kísérhették végig, ezzel is tisztelegve a magyarság és a magyar állam megalapítása előtt. A rendezvény programjai során a gyermekek és a felnőttek egyaránt elmélyültebb ismereteket szerezhettek népi hagyományainkról, zenénkről, szokásainkról, gasztronómiánkról.
Nagyon fontos, hogy a magyarság összetartozása lelkileg és szellemileg erősödjön. Alapvető feladatunk megóvni és továbbadni gyermekeinknek, unokáinknak azt az örökséget, amelyet a szüleink, nagyszüleink hagytak ránk itt, a Kárpát-medencében. Keresztények, magyarok és felelős emberek vagyunk, akik felelősséggel tartoznak egymásért, a családjukért és a nemzetükért. Kétezer-háromban lehetőségem volt megírni a régi magyar állatfajtákról, élő, eleven örökségeinkről szóló országgyűlési határozati javaslatot, amelyet sokadik benyújtási kísérletemet követően végül az Országgyűlés tizennegyedik próbálkozásra elfogadott.
Nemzeti kincseink ezek az állatok, amelyeket őseink tenyésztettek ki és hagytak ránk. Ilyen a kilenc magyar kutyafajta, a szürke marha, a cigája, a racka juh és még sok más teremtmény. A hungarikumok védelméről szóló kétezer-hetes országgyűlési határozat megalkotásában is jelentős szerepet vállalhattam, amely tulajdonképpen a későbbi, jelenleg hatályos törvény elfogadása felé vezető irányt jelölte ki. Nagyon fontos, hogy összegyűjtsük ezeket a kincseket, hiszen hozzá tartoznak az identitásunkhoz.
A határon túli magyarságból létszámában feltétlenül az erdélyi közösség a legnagyobb, ám számuk folyamatosan csökken. Hosszú távon mennyire veszélyes ez a folyamat?
A magyar állam felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, feladata, hogy támogassa külhoni nemzetrészeink boldogulását a szülőföldjükön. Ennek megfelelően a kormány különböző programokon keresztül támogatja a határon túl élő magyarokat, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését. Úgy vélem, hogy egy ország népesedése rendkívül összetett kérdés, amelyet számtalan tényező befolyásol.
Így van ez Magyarországon, és így van ez a szomszédos magyarlakta országokban is, de ez alól Európa sem kivétel. Sajnos az utóbbi évtizedek ebből a szempontból történelmünk egyik legnagyobb kihívása elé állítottak bennünket. Egy ország kultúrájának, hagyományainak fontos, alapvető építőkövei az ott élő nemzetiségek. Az általuk képviselt tudás, tapasztalat pótolhatatlan kincs egy lélekben egységre törekvő, de a szűk látókörű politika által tévutakra vezérelt Európában.
Meggyőződésem, hogy ilyen közösségek nélkül minden ország szegényebbé válik, így mindenkinek az az érdeke, hogy a ma még meglévő színes, pezsgő nemzeti lét, a nemzetek békés és prosperáló egymás mellett élésének eme letéteményesei hosszú távon is fennmaradjanak.
Torockó arról híres, hogy a településen a Székelykő árnyékában kétszer kel fel a nap. Mire lenne szüksége az erdélyi közösségnek egy második napfelkeltéhez?
Európa akkor fog ismét felemelkedni, ha képes lesz a történelem során először elfogadni saját adottságait, azt hogy nem egy homogén szuperállam, hanem nemzetállamok közössége, amelyeket összekötnek a közös keresztény gyökerek és a történelmi szükségszerűség. Amennyiben ez a felismerés átjárja a kontinensünket, akkor a nap is újra előbukkan a Székelykő mögül az erdélyi magyarok számára.
(forrás: magyarhirlap.hu)
