Mindenszentek napja hittől, vallástól függetlenül megállásra, gondolkodásra késztet mindannyiunkat, hogy kapcsolatainknak, az előttünk álló feladatoknak, végső soron az élet nagy kérdéseinek kiemelt figyelmet szenteljünk. Ahhoz, hogy lássuk, mennyit ér egy napunk, néha látnunk kell, hogyan fogy el az élet.
A mai napon emlékezzünk és gyújtsunk egy mécsest azokért, akik előttünk jártak az úton és vállukon vitték, megalapozták a következő nemzedékek jövőjét. Köszönet nekik, hogy ma a mi lábnyomunk is ott lehet az övék mellett! Keresztény meggyőződésünk szerint is mindenkor hálával gondolunk azokra, akik áldozatot hoztak a hazáért, függetlenül attól, hogy ez az áldozat egy teremtő szándékkal ledolgozott élet verejtékében, vagy a nagy történelmi pillanatokban hősiesen hullajtott vérben mérhető. Az igazi küzdelem nemessége örök példaként és örök mementóul is szolgál minden jóakaratú embernek. Ez a nap azonban nem csak az emlékezésről szól, hanem arról is, hogy mi milyen célokat tűzünk ki magunk elé, milyen követendő mintát teszünk magunkévá, hogyan tudjuk jobb hellyé tenni ezt a világot és úgy átadni majd utódainknak, hogy büszkeség töltse el őket, amikor emlékükbe idéznek minket.
Amikor az előttünk járókra gondolunk, elsősorban elhunyt szeretteink jutnak eszünkbe, hiányuk még inkább tudatosítja bennünk legszűkebb közösségünk fontosságát, amelynek biztonságáért, jólétéért elsősorban mi vagyunk a felelősek. A családok összetartásán múlik a következő generáció lelki és fizikai egészsége, így végső soron ezen nyugszik a nemzet megmaradása. Emlékezzünk a múltra, tanuljunk belőle és szeretteink emléke adjon mindannyiunknak erőt és hitet a hétköznapok küzdelmeiben!
(Forrás: magyarnemzet.hu)
