A világ átalakulóban van, új világrend kezd kibontakozni, aminek egyik szomorú állomása a szomszédságunkban zajló testvérháború. Egy ilyen, az egész életünkre hatással bíró átrendeződés küszöbén érdemes megállni és számbavenni, melyek azok az értékek, amiket fontosnak tartunk, mihez kell ragaszkodnunk, és milyen jövőképünk, milyen víziónk van, ha előretekintünk.
Február 24-én bekövetkezett az, amiről kevesen hittük el, hogy valóban be is következhet. Oroszország megtámadta Ukrajnát. A politika és a hadtudomány kutatói minden bizonnyal még hosszú ideig elemzik az előzményeket és okokat, az azonban egészen biztos, hogy sokkal nagyobb erőfeszítéseket kellett volna tennie az Európai Unió és az Egyesült Államok vezetőinek, hogy a minszki megállapodásokat betartassák. Ezek a nemzetközi megállapodások voltak hivatottak csökkenteni a belső feszültséget az ukrán vezetés és a szakadár régiók között. Az EU biztonságpolitikája kudarcot vallott, mert nem tudta megakadályozni, hogy a kontinensen újabb katonai konfliktus alakuljon ki. Ebben a helyzetben még inkább felértékelődik a magyar kormányzati politika, amely nem kizárólag külső segítségben bízik, hanem a nemzeti összetartásra, a belső erőforrások mobilizálására építve tudatosan alakítja jövőnket. Ennek is köszönhető, hogy a kormány az elmúlt tizenkét évben minden veszélyt időben felismert és képes volt azokra céljainak megfelelően hatékonyan és gyorsan reagálni.
A megfelelően kifejezés fontos, hiszen nem elég válaszreakciót adni a kihívásokra, ugyanis olyan módon kell felelni a veszélyes helyzetekre is, hogy a kormányzat legfőbb szempontját – vagyis hogy a magyar emberek, családok érdekeit nézze minden esetben – a stratégiai célok feladása nélkül érvényre tudja juttatni. Emlékezzünk csak a legutóbbi globális kihívásokra, a migrációs válságra és a Covid-járványra, valamint annak gazdasági hatásaira! Magyarországnak egyrészt a kerítés megépítésével, megannyi baloldali támadás ellenére sikerült megóvnia a saját és ezzel együtt az unió határait, másrészt a hatékony járványkezeléssel sikerült úgy kikerülnie a válságból, hogy gazdasági mutatói nemhogy nem lettek rosszabbak, de kifejezetten jó teljesítményről tettek tanúbizonyságot a pandémia elmúltával is.
A szomszédunkban zajló háború most ismét próbára tesz bennünket. Egyesével minden embert és családot, de ugyanúgy a vállalkozásainkat, gazdaságunkat, az egész kormányzatot. Nehéz helyzet ez, hiszen éppen csak kilábaltunk az előző megpróbáltatásból, immár fél éve egy másikkal kell együtt élnünk úgy, hogy nem látjuk annak a végét.
Nehéz helyzetben vagyunk több szempontból is.
1. A közvetlen közelünkben csap össze az egyik atomhatalom az egyik szomszédunkkal. Magyarország a NATO tagja, s így a legmeghatározóbb katonai védelmi szövetség részeként szemléljük az eseményeket. Mivel a hazánk a béke pártján áll, az azonnali tárgyalások megkezdését szorgalmazzuk, diplomáciai csatornáinkon azért dolgozunk, hogy Oroszország és elsősorban az Egyesült Államok elkezdjék a párbeszédet abból a célból, hogy mindenki számára megnyugtató rendezés következhessen be Ukrajna területi integritásának védelme, és Oroszország biztonsági igényeinek kielégítése szempontjából. Mindeközben természetes módon látjuk el a hazánkba érkező, immár milliós nagyságrendű menekültáradatot, a háború elől menekülőknek lakhatási, élelmezési, oktatási és munkalehetőséget biztosítunk. Folytatjuk az immáron hatodik éve zajló, még honvédelmi miniszterségem idején megkezdett haderőreformunkat, ugyanakkor a korszerűsítés mellett új határvadász egységek is munkába állnak a katonaság és a rendőrség megsegítésére.
2. Egy olyan ország a megtámadott fél, amelyben jelentős számú magyar kisebbség él, akiknek életéért és anyagi biztonságáért mi is felelősséggel tartozunk. Ez is az oka annak, hogy Magyarország nem járult hozzá, hogy területén keresztül fegyvereket szállítsanak Ukrajnába, hiszen a Kárpátalján ebben az esetben értelemszerűen áthaladó szállítmányok potenciálisan tennék támadási célponttá a jelentős részben magyarok lakta területeket. A béke szükségszerűsége iránti megingathatatlan hitünk is azt diktálja, hogy ne tápláljuk fegyverrel a konfliktus elnyújtását. Sokan felvetik, hogy a háború előtt nem igazán volt felhőtlen az ukrán–magyar viszony a határon túli kisebbségeinkkel való elfogadhatatlan bánásmód miatt. Azt kell mondanom, hogy igazuk van, hiszen ami a nyelvhasználatot, a határon túli nemzettársaink oktatási lehetőségeit vagy a kettős állampolgárság kapcsán a helyzetüket illeti, rengeteg megoldatlan problémánk van az ukrán politikai vezetéssel, azonban a háborús helyzet miatt a legsürgetőbb feladat most a béke megteremtése. Addig is folytatjuk hazánk eddig legnagyobb humanitárius akcióját.
3. Az Európai Unió és benne Magyarország működőképessége is jelentős mértékben függ az Oroszországból származó energiahordozóktól. Az a helyzet, hogy ez ténykérdés. Ebben nincs helye ideológiáknak, sem vágyálmoknak: Európa, a balkáni régió és főleg a V4-ek nem tudnak működni az orosz olaj és gáz nélkül. Ennek történelmi és geopolitikai előzményei vannak. Magyarország nem tudja tengeri kapcsolaton keresztül, alternatív forrásból fedezni ez irányú szükségleteit! Nem igazak azok az érvek, hogy 2010 óta semmi sem történt, hogy az orosz importhoz kapcsolódó kényszerű függésünket leépítsük! Említhetnénk itt a megannyi új interkonnektort, az új csővezetékeket és például a napenergiából származó energiaarány jelentős növelését. Ugyanakkor látnunk kell jelen lehetőségeink határait! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az orosz agresszió miatt kivetett uniós szankciók kivégezzék a magyar és az európai gazdaságokat. Az nem lehet opció, hogy az EU polgárai fűtetlen lakásokban és munkahelyeken legyenek kénytelenek átvészelni a közelgő telet, miközben akikre a szankciókat kivetették, köszönik szépen, jól vannak. Most az a helyzet, hogy a háború és az elhibázott brüsszeli szankciós politika miatt Oroszország az olaj és a gáz brutális áremelkedéséből adódóan óriási profitra tesz szert. A brüsszeli döntések miatt Európa horrorisztikus energiaárakkal szembesül, viszont a megbüntetni szándékozott Oroszország napról napra gazdagabb. Az egekbe szökő háborús inflációt, az élelmiszerárak és az energiahordozók költségeinek emelkedését látva azonnali politikai irányváltást kell sürgetnünk az EU vezetésében, hiszen most ott tartunk, hogy Európa jelentős részén nagyon fájdalmas tél elé néznek.
Magyarországot is brutális mértékben érintik ezek a hatások, ugyanakkor mi mindent megteszünk, hogy a minimálisra mérsékeljük ezek hatásait a lakosságra nézve. Hazai gáztározóinkat jól feltöltve, a családokat Európa legnagyobb rezsicsökkentési intézkedéseivel (ez havi körülbelül 181 ezer forintos támogatást jelent családonként), benzinárstoppal, élelmiszerárstoppal, tűzifaprogrammal, kamatstoppal védve vágunk neki az előttünk álló hónapoknak. Felgyorsítjuk Paks 2 megvalósítását, hiszen az eddig kétkedők számára is egyértelmű, hogy az atomenergia nemcsak zöldenergia, de olcsó és nagy hatékonyságú, amely hosszú távon biztosíthatja az ország energiellátását.
A baloldali kormányoktól és politikusoktól megszokott válságkezelési módoktól eltérően mi a közvetlen segítségben hiszünk. Tervezzük a családtámogatási rendszer további fejlesztését, kiszélesítését, egy újabb munkahelyvédelmi akcióterv széles körű bevezetését, hiszen nekünk, kereszténydemokrata politikusoknak a családok és az ő boldogulásuk áll az első helyen!
Forrás: magyarnemzet.hu
