Széchenyi István szerint „szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem
szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki”. A legnagyobb magyar szavai
rávilágítanak az igazságra, amely magyarságunk évezredes történelmét végigkísérte. Ha nem
ragaszkodunk magyarságunkhoz, hitünkhöz és elveinkhez, akkor a nemzetnek itt Európa
közepén, Nyugat és Kelet határán nincs jövője. 1848 márciusában az elnyomott magyar nép
kezébe vette a sorsát, s nem félt vért ontani áhított szuverenitásáért, azért, hogy maga
dönthessen a legfontosabb kérdésekben. A szabadságharc drámai küzdelemben elbukott a
túlerővel szemben, azonban a forradalmárok harca és a hősök áldozata nem volt hiábavaló. Az
1989/90-es rendszerváltoztatás végül visszahozta Magyarország függetlenségét.
Szuverenitásunk az őseink által ránk hagyott szabadság nagy kincs, melyet elveszíteni
könnyű, visszaszerezni viszont nagyon nehéz.
A történelem úgy alakította, hogy ismét ki kell állnunk függetlenségünkért és a békéért! A
nemzetközi politikai és pénzügyi nyomásgyakorlás, a hitünket és hagyományainkat
veszélyeztető migráció, valamint a háború eszkalálásától sem visszariadó baloldali brüsszeli
vezetés vádaskodásával szemben kell megmaradnunk higgadt, büszke és sikeres nemzetnek!
Tisztelet elődeinknek, aki megmutatták nekünk az utat és példájukkal erőssé teszik szívünket!
