Ezúttal remélhetőleg nem kell ellenséges szuronyoktól, patáktól, lánctalpaktól és repülőgépzúgástól tartanunk, de a hódítás eszköze most is a megfélemlítés, a félrevezetés, a lelki megnyomorítás, nemzeti és keresztény identitásunk végső elpusztítása, amely évszázadokig őrizte bennünk a függetlenség lángját.
Október 6-a nemzetünk történelmének egy olyan fontos pillanata, amely egyszerre fájdalmas és felemelő. Egy reményteli időszak lezárult, az idegen elnyomással szemben kibontakozott, és a fényes sikereket elért magyar szabadságharc drámai küzdelemben végül elbukott. Megannyi veszteség és vérontás után a nemzet lelkét, önbecsülését megtorlással igyekeztek letörni a győztesek, hogy a magyarok kedvét örökre elvegyék attól, hogy saját érdekeikért újból ki merjenek állni, és csupán vakon engedelmeskedjenek az idegen parancsoknak. A bosszú azon a napon teljesedett ki, amikor Aradon mártírhalált halt tizenkét honvéd tábornokunk és egy főtisztünk, Pesten pedig első felelős miniszterelnökünk, gróf Batthyány Lajos. Áldozatuk nem volt hiába való!
Bátorságukkal, ellenfeleiket lehengerlő erkölcsi tartásukkal olyan példát mutattak a mindenkori magyarságnak, amely az önzetlenségre, a hazaszeretetre és a bajtársiasság erejére tanít mindannyiunkat. Szándékaikból, cselekedeteikből, sikereikből és tragikus sorsukból, valamint ezek történelmi súlyából ma is rengeteget okulhatunk. A hogyan 1848-ban és azóta mindig, úgy jelenünkben is nap nap után ki kell állnunk nemzeti függetlenségünkért és meg kell óvnunk szabadságunkat, magyarságunkat. Jelenkorunk nagy kihívásaival szemben lelkileg is fel kell vértezzük magunkat. Hősiességre, elszántságra, hitre, hazaszeretetre most is szükségünk van. Emlékezzünk a hős elődökre és merítsünk erőt mindazokból az értékekből, amelyekért ők az életüket adták!
(Forrás: magyarnemzet.hu)
