Mivel mi Nyugat és Kelet határán vagyunk, elsőrendű fontosságú számunkra, hogy a két világ a jövőben is rendezett módon működjön együtt, amelyben mi összekötő szerepet tölthetünk be.
A magyar kormányt egy éve számos kritika éri, mivel oroszbarátnak minősítik. Mennyire valós ez a bírálat?
A magyar kormány magyarbarát, a magyar emberek érdekeit nézi. Folyamatosan és következetesen a béke mellett érvel és szólal fel már a háború kezdete óta. Mára sokak számára látható, hogy sem a szankciók, sem az újabb és újabb fegyverszállítmányok nem fogják lezárni ezt a háborút, csak meghosszabbítják a szenvedést. Csak a tűzszünet és a béketárgyalások hozhatnak fordulatot ebben a konfliktusban. Ettől sajnos nagyon távol vagyunk, de bízzunk benne, hogy a döntéshozók előbb-utóbb rádöbbennek a helyzet tarthatatlanságára és véget vetnek ennek a szörnyűségnek. A magyar kormány álláspontja teljesen világos és racionális.
Az elmúlt bő egy évtizedben a magyar külpolitika bővítette mozgásterét, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy csökkentette kiszolgáltatottságát a keleti nyitással. Tette mindezt úgy, hogy eközben a nyugati világ szerves része, elkötelezett tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak is.
Ez a háború viszont mindent megváltoztatott.
Abszolút, ami a Nyugat eddigi hegemóniáját jellemezte, az átalakulóban van. Nyilván ma még megkérdőjelezhetetlen Németország gazdasági ereje és szerepe, mégis az tapasztalható, hogy a német politika nem egészen ura önmagának. Van egy erős liberális-amerikai főirány, amely jelentős nyomással van az egész Európai Unióra. Ezek a tényezők komoly hatással vannak az orosz-ukrán háborúra adott válaszokra is. Magyarország értékalapú politikája, kiállása a nemzeti érdekei mellett, az említett liberális főiránytól különutasnak is nevezhető, pontosan ezért támad minket a baloldal.
A háború következményei még nem világosak, annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy a Kelet nagyobb szerepet szeretne a világpolitikában. Mivel mi Nyugat és Kelet határán vagyunk, elsőrendű fontosságú számunkra, hogy a két világ a jövőben is rendezett módon működjön együtt, amelyben mi összekötő szerepet tölthetünk be. Ha viszont megszakadnak a gazdasági szálak, a szerepünk csökkenhet. Ezt jó volna elkerülni.
Mi jelent nehézséget?
Egyszerre kell jó kapcsolatot fenntartani a nyugati országokkal, hiszen szövetségesek vagyunk, de mindezt úgy kell tenni, hogy közben a nemzetállamok mozgástere, szuverenitása ne szűküljön. A nehézség abból adódik, hogy nem minden partner ország elképzelése azonos a jövőt illetően. Az együttműködés hozhat csak kiszámíthatóságot. A második világháború után Németország felemelkedését a német-orosz partnerség alapozta meg. Németország az Oroszországból származó, relatíve olcsó fosszilis energiából tudta növelni versenyképességét. Erre épült az egész német ipar. Mindez most megszűnt, a szankciós politika eddig alapvető gazdasági kapcsolatokat vágott el.
Németország most pedig arra kényszerül, hogy négyszeres, ötszörös áron vegye meg az Amerikai Egyesült Államoktól és máshonnan származó különböző energiahordozókat. Mindez pedig jelentősen rontja a német versenyképességet.
A háború milyen fenyegetettséget jelent Magyarországnak a haderőfejlesztés szempontjából?
Minden háború kockázatot jelent. Kevés az esélye annak, hogy Oroszország bármilyen NATO-tagállamot megtámadna, de az eszkaláció lehetőségét teljesen kizárni nem lehet. Nagyon fontos, hogy minden helyzetre fel legyünk készülve. 25 éve mondom, hogy a területvédelem kulcsfontosságú a haza védelme szempontjából. Az orosz-ukrán háború is megmutatja, hogy a helyi, lokális erők szerepe megkérdőjelezhetetlen. Óriási jelentősége van annak, hogyha az egységek ismerik azt a vidéket, ahol esetlegesen küzdelemre kerülne sor. Ezzel jelentős előnyre tehetnek szert a támadókkal szemben.
Egy jól megszervezett és felszerelt helyi védelem hatalmas pusztítást tud okozni akár egy többszörös erőt képviselő harckocsi hadosztályban is.
Jól látható az orosz-ukrán háború kapcsán, hogy milyen fegyvernemi képességek, milyen fegyverek, technológiák jelentősége növekedett meg. El kell végezni azokat az elemzéseket, amelyek alapján kiderül, hogy egy ilyen modern háborúban milyen technikai eszközök minek a hatására semmisülnek meg. A háború előrehaladtával egyre inkább a hatékonyság válik a fő kérdéssé.
Milyen tapasztalatok vonhatóak le a háború első éve után?
Az, hogy az orosz tüzérségi fegyvernem erős, az nem meglepő. Orosz tüzérségi eszközökből naponta több tízezer lövedéket lőnek ki, ez önmagában is pusztító tény. A másik, ami látszik az az, hogy a mozgó célpontoknak – azaz a harckocsiknak a szerepe – kevésbé jelentős ebben a háborúban. Ennek ellenére több nyugati ország is bejelentette, hogy tankokat küldenek Ukrajnának. Most már 300 darab harckocsi felajánlásról is beszélnek, amelyeknek 850 kilométeres arcvonalat kellene majd ellátnia. Ez a harckocsi mennyiség legfeljebb 30-40 km-es arcvonalon képes egy offenzívát megindítani.
A harckocsik többsége – így a küldeni szándékozott Leopard 2-esek is – három méter mély árkokon képesek átjutni. A frontvonalnak viszont már vannak olyan szakaszai is, ahol 5–7 méteres árkokat ástak az oroszok. Ezeken harckocsikkal képtelenség áthaladni.
Ezek szerint a megküldeni szándékozott harckocsik kevésbé lennének hatékonyak.
Minden bizonnyal. Ráadásul a nehéz eszközök, a harcjárművek, harckocsik használata nagy mértékben függ még a 21. században is az időjárási körülményektől, vagy például a talaj minőségétől. Továbbá a harckocsikkal kapcsolatban kiderült egy gyengeségük: jó célpontot nyújtanak az egyre nagyobb számban jelenlévő harci drónoknak.
Miért olyan pusztítóak ezek az eszközök?
Azért, mert a drónok a levegőből képesek csapást mérni a harckocsikra. A Leopard 2-esnek homlokpáncélzata van, ahol 60 centi vastag, azt nehéz áttörni, de felülről a védelme csupán 10-15 cm. Ez persze igaz más harckocsikra, az amerikai Abramsekre, a brit Challengerekre és természetesen az orosz T-90-esekre is.
Az elmúlt években a törökök komoly fejlesztéseket hajtottak végre a drónok terén. A Bayraktar TB2-esek nagyon korszerűek, több rakétát is képesek a levegőbe emelni és nagy találati pontossággal kilőni. Az ukránok Törökországtól kaptak negyven ilyen drónt. Több felvétel tanúbizonysága szerint ezek könnyedén képesek voltak a T-72-es és a T-90-esek harckocsikat megsemmisíteni. Az oroszok a drónfejlesztésben kissé lemaradtak, ezért az iráni Sahed gyártmányúakat vetik be Ukrajnában. Azok is jelentős harcértéket képviselnek. Így a háború első éve után látható, hogy a drónok a felderítés és a csapásmérés legfontosabb eszközei ebben a konfliktusban.
Jó lenne Magyarországnak is beszerezni modern drónokat.
Mindenképpen, hiszen pontosan a háború eseményei világítanak rá arra, hogy szükség van erre az eszközre. Ebből adódik az is, hogy a harci drónok fejlesztése és kialakítása a Magyar Honvédség keretein belül is kulcsfontosságúvá vált. Relatíve olcsó eszközökről van szó – legalábbis a harckocsikhoz képest. A drónok beszerzését fel kell gyorsítani. Egyre több hadiipari vállalkozás költözteti Magyarországra a gyártását, amely meglátásom szerint helyes irány.
Forrás: vasarnap.hu
